Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a legszebb éveim a diákévek voltak. Méghozzá azok, amikor már elég idős voltam hozzá, hogy keressek némi pénzt egyetemistaként, volt sok szabadidőm, és a mindennapjaim úgy alakulhattak, ahogy én szerettem volna. Ma már sok a kötelesség, kevés a szabadidő is, és a fizetés sem arra megy, mint diákként, amikor szórakozásra költhettünk szinte minden forintot. Hanem ma csak a szükségleteket fedezzük vele. Ezt akkor még nem sejtettem. Régen úgy hittük, örökké így lesz, és az élet egy nagy fesztivál. Az állattartás megtanított rá, hogy mennyire nem így van. Mert az egy dolog, hogy én akár tudok koplalni is, de egy rám bízott állattal nem tehetem meg, hogy éheztetem. Mire akarok kilyukadni? Nagyon egyszerű.

TopiWork Iskolaszövetkezet

Én mindenkit arra biztatnék, éljen a lehetőségekkel, amik adódnak előtte. Diákként kitűnő ötlet diákmunkát vállalni, erre jó például a TopiWork Iskolaszövetkezet.

A TopiWork Iskolaszövetkezet oldalon a legkülönbözőbb, „korai” munkák közül lehet válogatni. Kedves emlékeket idézett bennem, ahogy gyorsan átpörgettem az oldalukat. Én magam már diákként is próbáltam így olyan munkát választani, ahol állatokkal lehetek. Először kutyát sétáltattam, majd jöttek a bonyolultabb feladatok, amikor már több napra rám bízták a gazdik a kedvencüket. A hüllőknek párásítani is kellett, amellett, hogy élő eleséget is kell nekik szolgáltatni. Ezért mindig kell, hogy legyen mellettük valaki, nem lehet csak úgy napokra magukra hagyni őket. Azt nem néztem, hogy van-e állatos munka a TopiWork Iskolaszövetkezet weboldalán. Nem is mindenki olyan állatrajongó, mint én. Más munkakörök épp olyan jók tudnak lenni, mintha egy állatos boltban dolgozna valaki.

Vannak például olyan kategóriák a TopiWork oldalán, mint a gazdasági, a műszaki, az IT, a távmunka, van fizikai munka, és így tovább. Az is szűrhető, mely városban keresgélünk. S persze van leírás a munkáról, a feladatokról is. A fizetést is megadták, így jól előre lehet kalkulálni azzal, hogy keres valaki, ha elvállalja az állást és fel is veszik. Nekem szimpatikus a sokféle, szaktudást igénylő állások is, mert ez azt feltételezi, hogy valóban számítanak a diákokra, és komoly hozzáadott értéket tulajdonítanak egy-egy diák ottlétének. A hivatásában is szépen lépegethet előre, aki korán elkezd dolgozni benne. Hiszen teljesen más valamit elméletben tudni, mint megvalósítani a gyakorlatban. A diákmunka erre jó, hamar áthidalja azt a bizonyos szakadékot az iskola és a munka világa között, amit a legnehezebb egyeseknek megugrani. Mert igaz ami igaz, nagy tud lenni a szakadék. Néha hajmeresztő, mennyire alapvető dolgokat nem tanítanak az iskolában. Azt hinnénk, legalább az egyetem elhagyja a sallangot, de persze sejthető, hogy amire tényleg szüksége lesz a munkavállalónak, az csak egy pici része annak, amit megpróbáltak a fejébe tömni. Ráadásul sokszor ez a kettő köszönőviszonyban sincs egymással. Ennek oka lehet az, hogy az öregecske professzorok már nem tudják, mi zajlik a mában – de ebbe ne menjünk bele.

Maradjunk annál, hogy aki diák, az rettentő sokat nyerhet a fejleménnyel, ha tanulhat és mellette már dolgozik. S ha a kettőt meg tudja oldani egyszerre, akkor a világ a lábai előtt hever. Később talán ő lesz az, aki egy iskolaszövetkezet oldalát látva elmereng régi, kedves emlékein.