A kisfiam odáig van az állatokért, minden délután állatos természetfilmeket néz a tévében, majdnem minden hétvégén el kell mennünk az állatkertbe és már egy boltnyi plüssállat gyűjteménye van. Emlékszem, hogy nekem is volt egy ilyen korszakom kisiskolás koromban, úgyhogy nem tartom furcsának, amiért ennyire érdekli a természet és az állatok. Igazából örülök neki, hogy nem a számítógép előtt ül és lövöldözik az interneten vagy a közösségi oldalakat bújja, hanem inkább az őt körülvevő világot igyekszik megismerni.

Most éppen a teknősöket zárta a szívébe

Az aktuális kedvenc állatai a teknősök; mérettől, életmódtól és elterjedési területtől függetlenül. Elkezdte rágni a fülemet, hogy vegyünk egy teknőst itthonra, de ha a zsiráfról és a selyemmajomról sikerült lebeszélnem, akkor a teknőst is meg fogom úszni. Sajnos nincs lehetőségünk rá, hogy szakszerűen tartsunk itthon teknőst, ezért szóba sem jöhet. Viszont a napokban talált egy internetes oldalt, ahol webkamerán keresztül lehet figyelni az egyik amerikai állatkert szárazföldi teknőseit. Azóta oda van nőve a számítógép elé, már megfigyelési naplót is vezet a teknősök viselkedési szokásairól. Tegnap kiabált ki nekem a monitor mögül, hogy anya, hogy került fog implantátum a teknősökhöz?

Fogászati implantátum teknősöknek? Micsoda?

Csodálkozva mentem oda hozzá, hogy milyen fog implantátumról beszél, szerintem olyat nem csinálnak a teknősöknek. Kiderült, hogy egy felugró hirdetés jelent meg az oldalon, ami a fog implantátumokat mutatta be. Mondtam neki, hogy csak zárja be a hirdetést a kis x gombbal, de mivel érdeklődő gyermekem van, inkább megnézte a fogászat honlapját is. Elkezdtünk beszélgetni, hogy a fog implantátum menete hogy néz ki a gyakorlatban, kik kaphatnak implantátumot és miért is jó ez. Annyira szakértője lett a témának, hogy vacsora közben kiokosította az apját is az fog implantátumokról. Részletesen leírta, hogy a fogászati implantátum tulajdonképpen nem más, mint kis csavarok, amiket a fogba rögzítenek és a másik felükre pedig fel lehet csavarozni bármit. Na jó, azért bármit talán nem, de mondjuk a fogpótláshoz használt anyagokat igen. A titán-ötvözetből készült műgyökerekkel kicsit meggyűlt a kisfiam baja, nem igazán tudta értelmezni a műgyökér szót. A titánról elég volt neki annyi, hogy egy anyag, amit sokszor használnak az orvosok és a fogászok, de a műgyökérről mindenképpen a növények gyökérzete jutott eszébe. Lerajzoltam neki egy kis egyszerű ábrát a fogakról, hogy milyen részeik vannak és külön bekarikáztam a gyökér részt.

És egy szegény állatnak esik ki a foga?

A gyermekeknek sajátos a gondolkodása, ezzel tisztában vagyok és ez így is van jól. De azt sosem gondoltam volna, hogy egy vacsora alkalmával hosszú perceken át azon fogok vitatkozni a fiammal, hogy a fogászati implantátumot csak olyanok kaphatják meg, akiknek van hiányzó foga és nem, az állatoknál nem csinálnak ilyesmit. Valamiért meg volt róla győződve, hogy az állatok is megérdemlik, hogy szép legyen a mosolyuk és ha mondjuk egy krokodilnak kiesik az egyik foga az állatkertben, akkor neki is vissza kellene pótolni, például egy implantátummal. Magyaráztuk neki százféle módon a férjemmel, hogy ennek miért nem lenne sok értelme, de végül az az érv talált be a kisfiamnál, hogy az állatok ügyesebbek, mint mi, emberek, ezért nekik nem kell pótolni a hiányzó fogaikat, mert anélkül is remekül tudnak táplálkozni. A másik sarkalatos kérdés a hiányzó fog volt, mivel a kisfiam véleménye szerint az is kérhet fogászati implantátumot, aki több fogat szeretne, mint amennyi van neki vagy nem tetszik az egyik foga és ki szeretné cseréltetni. Hiába mondtam neki, hogy amit a természet „gyárilag” megalkotott, azt kár bolygatni és igazán nagy butaság lenne kicserélni valami mesterségesre; nem tudtam meggyőzni.

Madarat tolláról, robotot pedig a fogászati implantátumról…

A vacsora vége felé még megbeszéltük, hogy a fogászati implantátumok bizony nem örökre szólnak, mivel elhasználódnak egy idő után, elfárad az anyaguk. Ezt valamiért a kisfiam úgy képzelte el, hogy egyik reggel csak úgy kiesik az egyik fogad az implantátummal együtt, mert elfáradt. Ezen jót derültem és megnyugtattam, hogy nem így történik a dolog, a fogorvos nénik és bácsik már előre tudják, hogy ki kell cserélni az implantátumot és szólnak. (Valamiért nagyon nagy stresszt okozott neki, hogy „szegény embereknek csak úgy kiesik a foga”.) Utolsó körben még tisztáznunk kellett, hogy sajnos nem lesz robot vagy terminátor az, akinek fogászati implantátum van a szájában. Mondtam neki anyósomat, mint példa, de egyből rávágta a kisfiam, hogy pedig Kati mama kicsit olyan, mint egy robot. Ezen valamiért a férjem nevetett a legjobban.

Érdekes vacsora volt, az biztos. Örülök, hogy ennyire nyitott és kíváncsi a fiam, de azért egy kicsit félek, hogy legközelebb milyen reklámot dob fel neki az internet. Hajbeültetés? Csípőprotézis? Lesz miről beszélgetnünk.