Wndr

Lnd Blg

Művészet tanulás, és a német nyelvtanfolyamok Óbudán

Mindig is szerettem rajzolni. Azt hiszem mindig is volt tehetségem hozzá, persze minden nagyképűség nélkül. Már óvodában is szerettem rajzolni, képes voltam egy írólappal elszöszmötölni, amíg tele nem rajzoltam. pencils-157972_640

A rajz, és a művészet

Apám annyira nem erőltette volna azt, hogy én művészeti iskolába járjak, ő jobban szerette volna, ha valami hagyományosat, és tisztességes szakmát tanulok. Ő mindig így fogalmazta meg. Azt hiszem valahol még haragudott is érte. Ő amolyan régimódi ember volt, és nem is akart a korral haladni.

Végül, minden tiltása ellenére képzőművészeti iskolába jelentkeztem. Mivel messze volt az otthonunktól, így a kollégiumot választottuk, ez tűnt a legmegfelelőbbnek. Szerettem az iskolát, és azt a tudást is, amit kaptam. Számtalan művészeti alkotást készítettünk az idő alatt amíg az iskolába jártunk. A középiskola után egyértelmű volt, hogy tovább tanulok, de elképzelésem nem igazán volt, hogy merre is induljak. Az biztos volt, hogy a rajzot nem szabad abbahagyni, mert tehetséges a kezem, mondták sokszor a tanáraim.

Négy év elteltével persze apám is megbékélt már. igaz a rajzaim annyira nem érdekelték, de legalább anyám szerette őket. Számos portrét készítettem, és tájképet is. Volt, hogy ajándékba rajzoltam anyámnak egy egy alkalomra.

Nem is tudtam, hogy apámat valaha fogja e érdekelni az, hogy én mit szeretnék. Elfogadni elfogadta a dolgot, de nem tudott megbarátkozni a gondolattal. Kemény ember volt, és makacs.

Egyik alkalommal ellátogattunk egy csomó egyetemre, ahol betekintést kaphattunk, hogy mik is vannak abban az iskolában, és mire számíthat az aki oda jelentkezik. Egész jó szakirányok voltak. Két része igen csak megtetszett, az egyik a tervezés volt. Sokat gondolkodtam, hogy melyiket is válasszam? Azt tudtam, ha apám megtudná, hogy én mondjuk építész mérnök lennék, vagy házakat szeretnék tervezni, azért csak megenyhülne. De nem aggódtam rajta, majd az idő megoldja a kérdésemet.

A nyelvtanulás lehetősége

A főiskola mellett megkerestük, hogy hol vannak német nyelvtanfolyamok Óbudán. Még előttünk volt a nyelvvizsga is, és ezt nem akartam az iskola végére halasztani, vagy az utolsó évre. Ha már megvolt a megfelelő nyelviskola, akkor be is iratkoztunk gyorsan, ki ki a maga megfelelő nyelvére. Volt aki angolt tanult, de német, és spanyol is akadt köztünk.

A rajzolás

Egyik alkalommal a vár környékén rajzoltunk, amikor arra lettem figyelmes távolból, hogy az egyik férfi portrékat rajzol azoknak, akik szeretnék, amolyan vicces karaktereket. Persze onnantól kezdve én is azon töprengtem, hogy mi lenne, ha mi is keresnénk egy kis pénzt vele. Fogtam a cuccomat, és úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy hogyan is működik ez. Gondolom, hogy kell valami féle engedély is hozzá, na ahhoz már nem volt nagy kedvem, hiszen ha már engedély, akkor a pénz egy részét, amit kereshetnék úgy is legombolják rólam. János, a művész, így hívták őt, mindent elmondott, azzal a feltétellel, hogy nem az ő környékén fogok majd rajzolni. Persze egyértelmű volt, hogy nem itt fogok, hanem máshol. Hiszen annyi jó hely van még a városban, ahol számos turista megfordul, biztosan én is találok majd egy nekem megfelelőt.

Végül az mellett döntöttem, hogy építészetet fogok tanulni. Úgy is lett, mint ahogyan fentebb említettem, apám azért megenyhült a tervem alapján, azért egy mérnök, tervező szakma, mégsem annyira rossz, mint ő azt gondolta volna.