Wndr

Lnd Blg

Hogyan lesz egy magándetektívből művész?

A nagynénémnek van egy kis galériája Budapesten. Nem nagy, de mégis sokan megfordulnak itt, mivel nagyon érdekes kiállításokat szokott rendezni. Az a küldetése, hogy megpróbálja rávezetni a világot arra, a művészet mindenben benne van. Csak szemléletmód kérdése. Ezt úgy próbálja meg érzékeltetni, hogy az élet mindennapos dolgaiban igyekszik megmutatni a szépséget. Így például dolgozott már együtt építészmérnökkel, aki a minimális szinten újragondolt tervrajzait állította ki.

Legutóbb, mikor meglátogatott minket vidéken, elmesélte, hogy milyen ötletét valósítja meg éppen. Elmesélte, hogy egyik ismerősén keresztül kapcsolatba került egy magándetektívvel, és ekkor jött neki az ötlet: rendezzenek egy kiállítást a detektív megfigyelésekkor készített képeiből. A magándetektív vevő volt az együttműködésre, de néhány problémát még meg kellett oldani. Mivel a képek kiállítása alapvetően sértené a szereplők a személyiségi jogait, ezért egy kicsit át kellett őket szerkeszteni, hogy az alakok felismerhetetlenek legyenek.

A magándetektív ezt nagyon szórakoztatónak találta: azt mondta, ez pont ellentétes a munkájával. Az ő feladata alapvetően az igazság kiderítése, legyen szó házassági hűtlenségről, adócsalásról, termékhamisításról… Ebben a projektben viszont pont az ellenkezőjét csinálja, a már megtalált igazságot kendőzi el újra.

A végén kiválasztottak 30 fényképet, amiből 5 db maradt meg eredeti formájában. Emellett arra gondoltak, hogy az eszközöket is megjelenítik művészi elrendezésben. Persze a detektív a régebbi eszközeit ajánlotta fel a kiállításhoz, a jelenlegi legújabb technika nem kerül bemutatásra, mert akkor a kiállítás 3 hónapos időtartama alatt nem tudna mivel dolgozni.

Amikor a nénikém nálunk volt, még csak egy hónap telt el a háromból. De elmesélte azt is, hogy a detektív részt vett az ünnepélyes megnyitón, ahol rögtön bezsebelt pár megbízást. A nagynéném mondta, hogy az egyik nagyon jó barátnője, Etelka is megbízta a detektívet, hogy derítse ki, hű-e hozzá a férje. Azóta csak erről tud beszélni, oda van a detektívért, meg az egész nyomozásért. A nénikém azt mondta, szerinte igazából csak azért bízta meg ezzel a detektívet, hogy elfoglalja magát, mert évek óta mindenki tudja, hogy a férje csalja.

Nem tagadom, én is lázba jöttem a nyomozás témájától, és már azon gondolkodtam, vajon, ha én bérelnék fel valakit, akkor mit kéne kiderítenie. De sajnos meg kellett állapítanom, hogy viszonylag unalmas az életem, nincsenek benne nagy rejtélyek. Persze biztos minden más a fővárosban, ahol zajlanak az események, nálunk vidéken nincsenek nagyon izgalmas dolgok. Errefelé senki nem kérne nyomozót ahhoz, hogy kiderítse, megcsalják-e. Nagyobb ügyek pedig nem is nagyon vannak, a 2000-es faluban senki nem hamisít Guccit vagy Pradat, és senki nem akar környezettanulmányt az alkalmazottairól, a legtöbben úgyis a kocsmába mennek munka után. Akik pedig úgy érzik, hogy követik őket, azok az emberek nálunk mind ártalmatlan bolondok, a szociális otthon lakói.

Azért izgalmas volt a nagynéném látogatása, nagyon szeretem, amikor néha meglátogat minket, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy kinyílik a világ. Meg is hívott magához, mikor látta, hogy mekkora érdeklődéssel hallgatom a nyomozós sztorit, mondta, nézzem meg a kiállítást. Sajnos még suliba járok, és most éppen sokat kell tanulni, de remélem, hogy a kiállításból hátralévő két hónapban valamikor eljutok hozzá. Nagyon kíváncsi lennék a nyomozóra is, biztosan sok buta kérdést tennék fel neki, mert én csak a filmekben szoktam nyomozást látni. Lehet, hogy néhány dologra nem is válaszolna. De nem is lenne baj az sem, ha nem tudnék vele beszélni, már annak is örülnék, ha élőben láthatnék egy igazi nyomozót.

Meg a művészet is érdekel, és a nénikém háza tele van csodás alkotásokkal, a szobrokon keresztül a festményeken, fotókon át az egészen posztmodern alkotásokig. A múltkor láttam nála egy fémből hegesztett absztrakt szobrot, de vannak művészi értékkel bíró ruhák is. Szinte mindenki, aki valaha kiállított a galériában, otthagyott valamilyen műalkotást hálából a nagynénémnek.

Remélem, a magándetektív is hagy valami emléket neki, akkor legalább azt az egy dolgot láthatom még akkor is, ha a kiállításra nem jutok el.