Wndr

Lnd Blg

Egy előadóművésznek elengedhetetlen tartozéka a megfelelő bőrápolás

A művészetek nagyon fontos szerepet játszanak az életemben és tették ezt ugyanígy már hosszú-hosszú ideje. Szerencsére olyan családba születtem bele, ahol mindez tulajdonképpen természetesnek és egyértelműnek számított, mármint az, hogy a nevelésünkben igen komoly szerepet fog kapni a különböző művészeti ágak megszerettetése velem és az öcsémmel is. A terv természetesen tökéletesen bevált, úgyhogy minden további nélkül azt mondhatom, hogy az életem szerves részévé lett a jelenség. Sokat olvastam utána a dolgoknak és próbáltam magam is közel kerülni különböző művészeti ágakhoz, ami szerencsére egy sikeres projektnek bizonyult, így utólag értékelve.

Alapvetően mindig is evidens volt számomra, hogy ebben a közegben és érzésben tudom magamat a legotthonosabban érezni, ez már nagyon kicsi koromtól kezdve igaz volt. Valójában életem legelső meghatározó zenei élménye (ami egy koncert DVD volt az AC/DC-től) után már nem volt megállás és szivacsként kezdtem el magamba szívni minden nemű információt és értékes produkciót, amit a filmek vagy akár a zenék körében fel lehetett lelni. Mivel ez még az internet előtti időszak volt, ezért nem tudtam annyi mindenhez hozzáférni mint most utólag megtehetem. Ennek van egyfajta vicces hozadéka is, hiszen rendszeres hírek és napi tájékozódás híján az ember könnyen bedől a régi időkben oly divatos összeesküvés- és egyéb őrült elméleteknek egy-egy előadó vagy alkotás kapcsán. Megjegyzem még mindemellett, hogy a lehető leghitelesebb forrásokból építettem fel a tudásomat, hiszen irodalomnak sosem voltunk szerencsére híján odahaza.

Ami tehát meghatározó volt számomra az elsőként a zene volt, de ezt szorosan követte a színház és az irodalom is, ami igen meglepő módon vonzott már kiskoromtól kezdve, amikor egy átlagos fiatalt még inkább taszít a jelenség (manapság mondjuk ennek az vége jelentősen kitolódott, a legtöbb esetben az örökké valóságig…). Szóval nem volt mit tenni, teljesen beleszerelmesedtem ebbe a légkörbe és világba. Az lett minden álmom, hogy én is egy napon azok közé az emberek közé tartozhassak, soroltassak mint akik engem erre az egészre inspiráltak. Így aztán nekiláttam gitározni, miközben igen sokat olvastam, ezzel több fronton keresztül támogatva a szomjamat ilyesfajta dolgok iránt. Előbbi mondjuk kifejezetten erőtlenül indult be számomra. Hosszú évekig csak egy nyűg volt számomra, hogy belőlem gitáros legyen, nem is nagyon tudtam eljutni tovább mint az E-moll és az E-dúr váltogatása, elég lassú és nehézkes módon, ami aztán abba is maradt. Nem mondanám, hogy örülök vagy büszke vagyok erre, de hát mit lehet tenni ha egyszer az ember még túl fiatal és hiperaktív ahhoz, hogy a sok szenvedés és magányosan töltött óra mögött meglássa a sikert és az örömöt, amit mindez végül elhoz számunkra.

Szerencsére azért nem volt mindez ennyire nehéz, hogy örökre a kedvemet szegje, így három évvel később már jóval érettebb fejjel és sokkal nagyobb elszántsággal újfent odaültem a hangszer elé és ez már egy igen sikeres kapcsolat kezdetének mondható, azóta sem lanyhult a kettőnk közti vonzalom. Na jó, voltak időszakok, amikor jóval kisebb mértékben érdeklődtem a dolog iránt mint adott esetben kellett volna, de ezt tudjuk be életkori sajátosságnak, amikor az embert sok minden más hajtja… Egyébként idővel aztán rájön, hogy tulajdonképpen a hangszerrel mindezt sokkal könnyebben meg is szerezheti… Szóval mindenképpen azt kell mondanom, hogy innentől fogva a zene és úgy szép lassan a művészetek egyéb ágai is átvették a hatalmat az életem fölött és szép lassan már csak az érdekelt, hogy minél előbb legyen egy zenekarom és közben a lehető legtöbb filmet és színházi előadást lássam. Ez volt az intellektuális tinédzser korom kezdete, ami aztán kisebb-nagyobb változásokkal de mind a mai napig elsődleges befolyásoló tényező számomra. Idővel rájössz, hogy bár nagyon jó dolog végig bulizni estéket és az egész hétvégédet azzal tölteni, hogy a haverokkal erről beszéltek, de még jobb ha ezt mondjuk úgy teszitek, hogy valami igazán produktívat is műveltek idő közben. Így aztán megalakult az első zenekarom, ahol hála az égnek rengeteg időt tölthettem el azzal, hogy hétről hétre egyre jobb és jobb gitáros váljon belőlem. Az életünk legfontosabb részévé lett az az egész, folyton a teremben lógtunk és dalokat tanultunk. Mivel nem volt énekesünk idővel úgy alakult, hogy nekem kellett odaállnom. Mit ad Isten, sikerült egyből betöltenem a szerepet, így megkaptam ezt a pozíciót, egyúttal elkezdett bennem éledezni a szándék arra, hogy ebből a szakágból is egyre többet és többet szívjak magamba. Szerencsére kellő alapokkal rendelkeztem ehhez, így nem volt komolyabb akadálya annak, hogy elkezdjek tanulni és egyre tovább és tovább fejlesszem a képzettségemet. Így aztán úgy alakult, hogy nem sokkal később ilyen olyan okoknál fogva feloszlott a zenekarunk, viszont én magam már megállíthatatlanul robogtam előre az énekesi karrierem felé, aminek a beindításán és megfelelő megalapozásán azóta is minden időmet felhasználva melózok. Ez ugyanis egy elég hosszú távú projekt. Nem igazán tud az ember pár perc alatt sikert elérni, a munka itt is hihetetlenül kemény, ráadásul ebben az esetben még a fizikális adottságok fejlesztésére is elég komoly hangsúlyt kell fektetni. Szerencsére jómagam ebben az egy esetben tényleg olyan kitartás érzek magamon, amit még soha azelőtt nem véltem felfedezni ha rátekintettem a tükörképemre, ez hihetetlenül nagy előny és tulajdonképpen a szakma legnagyobb erénye (a hangi adottságok mellett, de arra meg nincs igazán befolyása senkinek közülünk).

Szóval gyorsan elkezdtem megismerkedni ennek az egész jelenségnek a különböző mélységeivel. Az gyorsan szembetűnő volt, hogy bizony amennyiben szeretnéd, hogy sok felől hívjanak és nincs egy rendes zenekarod, akkor muszáj teljes testi finomhangolásnak is alávetned magad. Fogszabályzás, haj, bőrápolás, ilyesmi. Kissé kiábrándító, hogy ez mennyire felülír mindent de hát ez van, sajnos nem könnyű dolog az embernek szalonképessé válnia ha ilyen magas elvárások vannak vele szemben. Nem is nagyon maradtam benne ebben a körben, csak amíg találtam egy nagyon ambiciózus bandát, ahol már a saját utamat járva tudtam nekiállni a megszerzett képességek kibontakoztatásának. Szerencsére egy ilyen környezetben és közegben mindehhez nem kell akkora csodának történnie, egyszerűen csak meg kell tudnod kezelni és használni azt, amid és amitek van.

Ami még nagyon fontos, hogy kell egy megfelelő háttér, még ha mindez elég döcögős is tud lenni ebben az életformában. Sajnos nem könnyű zenészként a párválasztás, elvégre nem mindenki tolerálja azt, hogy folyton úton vagy és a munkádhoz hozzátartozik, hogy elég sok intim helyzetbe is kerülsz mindeközben. Egyelőre nekem nincsenek ilyen jellegű problémáim, hála az égnek, elmondhatom, hogy az én hátterem stabil és biztos. Remélem, hogy ez a jövőben is így marad, ezzel pedig biztos vagyok benne, hogy a töretlen fejlődés is garantálva lesz!