Wndr

Lnd Blg

Acetilén palackkal a művészetért

A városunk komoly művészeti beruházásokba kezdett ebben az évben, aminek az egyik legfontosabb része a közparkoknak a látványosabbá tétele. Én nagyon örülök neki, hogy ilyenre is fordítanak a mai világban figyelmet, hisz mindig is művészetkedvelő voltam, ezért próbáltam egy kicsit mélyebben belelátni a dologba, és mint kiderült, egyik nagy kedvenc köztéri szobrászom nyerte meg a projektet – és még azt is sikerült megszerveznem, hogy mint városi képviselő, meglátogathassam a műhelyében.

Akkor még nem tudtam, hogy még neki is hasznára leszek, de azon a délutánon kiderült, hogy bizony ez is lehetséges. A történethez az tartozik hozzá, hogy elmeséljem, miért van ennek az embernek szüksége acetilén palackokra, hisz ez lesz a főszereplője is a sztorinak.

A férfi, mint művész, leginkább fémből készített absztrakt szobrokkal foglalkozik, melyek egyik legfontosabb jellemzője, hogy a fémek formára hajlítása után hegesztéssel rögzíti őket a megfelelő helyre, hogy elkészüljön a műve, és kiállíthassa egy térre vagy galériába. A hegesztéshez magához pedig több dolog mellett elengedhetetlen a gázpalackban tárol acetilén, és az, hogy elég legyen a raktáron belőle, hogy mindig legyen mit használni, ha egy előző adag véletlenül elfogy.

Látogatásomra már a határidő végéhez közeledve került sor, így gondoltam, hogy nem fogok tudni sokat beszélgetni vele. Mikor odaértem, kiderült, hogy még eléggé az ütemterv mögött van, és sietnie kell, ha a megbeszéltek szerint akarja befejezni – annál nagyobb volt az ijedtség, amikor pontosan a látogatásom alatt, amikor megmutatta, hogyan szokott dolgozni, ürült ki az acetilén palack, amit éppen használt!

Azonnal hátrament a raktárba, de kicsit kétségbeesetten tért vissza, mivel kiderült, hogy ez volt az utolsó palack. Az akkor, általa ismert beszállítóról pedig tudta, hogy nem fog tudni neki hirtelen segíteni, mivel napokat szokott így is várni arra, hogyha egy nagyobb adag gázpalackot rendel, megérkezzen.

Ekkor azonban mondtam neki, hogy ne aggódjon: én is szoktam hegeszteni, és bár én leginkább a corgon védőgáz miatt, de ismerek egy olyan gázcseretelepet, ahol szinte mindent tartanak, és nem tudom elképzelni, hogy ne tudnának nekünk házhozszállítással, belátható időn belül egy acetilén palackot eljuttatni.

Így aztán azonnal fel is hívtuk azt a véget, akit én ajánlottam, és hatalmas szerencsénk volt: teljesen nyugodtan tudták vállalni, hogy ilyen rendkívüli esetben még ma délután eljuttatnak hozzánk egy teli, új palackot, és a következő napokban pedig tudnak hozni még a raktárba is, hogy ne legyen legközelebb ekkora ijedtség. Mindent a művészetért!

Ráadásul mindezt sikerült olcsóbban is megoldani, mint a korábbi ellátónál.

Amíg nem érkezett meg a palack volt időm is beszélni a művésszel, aki nagyon hálás volt a segítségért, én pedig kicsit jobban meg is ismerhettem a szakmáját. Arról is beszélt, hogy milyen nehéz a hegesztés, és mindig a gázpalackokkal bajlódni, figyelni arra, hogy ne történjen baleset, jók legyen a tömítések, a reduktor jól legyen felhelyezve és hasonlók. Amikor pedig megérkezett az acetilén palack, nagy hálából még egyszer mindent meg is mutatott a gyakorlatban is.

A szobrok azóta is díszítik a városunk tereit, én pedig boldogan gondolok vissza erre a történetre, amikor így sikerült megmentenem a művészetet: ha van egy kis szerencsém, azóta is ugyanonnan rendeli az acetilén palackot.